Született 1893. szeptember 16-án Budapesten. Édesanyja orvosdinasztiai családból származik, édesapja nemesi vérvonala 16-17-ik századik visszavezethető. Tanulmányait 1904-11 között a Lónyai utcai Református gimnáziumban végezte, ahol sokáig nem volt jó tanuló. Ramón y Cajal szövettani könyvének elolvasása után döntött úgy, hogy kutatóorvos szeretne lenni, de nagybátyja megtiltotta. Nem szerette volna, hogy szégyent hozzon a családjára. Később azonban kitűnőre érettségizett és végül beiratkozhatott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Szent-Györgyi Albert Húsz éves volt, amikor kiadták első német nyelvű tanulmányát a végbélhámról. 1913-ban ment át az Élettani Intézetbe, mivel az anatómiát holt tudománynak tartotta és őt az élet mibenléte érdekelte.
Szent-Györgyi Albert 1914 nyarán a kötelező három hónapos katonai szolgálatát teljesítette, amikor kitört az első világháború. Katonaorvosként a 65. miskolci gyalogezred önkénteseként szolgált 1916-ig. Később ezért Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. A lövészárokharc borzalmai miatt elege lett a háborúból és néhány nappal a visszavonulás után belelőtt a bal karjába, hogy kórházba kerülhessen. Lábadozása alatt folytatta tanulmányait és 1917-ben, gyorsított eljárással megszerezte orvosi diplomáját. Még ebben az évben megházasodott Demény Kornéliával, akivel közös gyermekük egy ével később megszületett.
1918. szeptember 1-től 1920. augusztus 31-ig a Pozsonyi Egyetem Farmakológiai Intézetében asszisztensként dolgozott Mansfeld Gézánál. Az 1920-as békeszerződés után, mikor Pozsony Csehszlovákiához került Mansfeldet és kollégáit kiutasították az országból. Mivel Magyarországon a háború után reménytelennek látszott a tudományos kutatás Prágába utazott, ahonnan néhány hét elteltével továbbköltözött Berlinbe, később pedig Hamburgba.
Szent-Györgyi Albert a mellékvesében talált anyagot igyekezett meghatározni, amely azonban csak nagyon kis mértékben volt jelen a vizsgált forrásokban. Végül káposztából és narancsból sikerült annyit izolálnia, hogy meghatározhassa összegképletét: C6H8O6, vagyis, valamilyen szénhidrátról lehet szó. Ez akkor, a tudományos lap szerkesztőjének tanácsára, hexuronsavnak nevezte el.
1931 januárjától kezdte meg kutatói és tanári tevékenységét az orvosi vegytani intézet professzoraként. Diákjaival baráti viszonyt alakított ki, vitákra hívta őket, eljárt velük kirándulni, moziba. Fellendítette a sportéletet, diákjaitól megkövetelte, hogy sportoljanak: ő maga rendszeresen teniszezett, röplabdázott, megtanult vitorlázórepülni, és 1934-ben motorbiciklijével európai körutat tett.
Tanári évei alatt egy fiatal amerikai kutató, Joseph L. Svirbely jelentkezett Szent-Györgyi Albertnél, hogy egy éves magyarországi tartózkodása alatt szeretne nála dolgozni. Svirbely korábban Charles Glen King csapatában dolgozott, aki a C-vitamint próbálta megtalálni. Azt már korábban is tudták, hogy a citrusfélék fogyasztása megelőzi a skorbutot, de még nem tudták izolálni a C-vitamin összegképletét. A fiatal kutató munkájához Szent-Györgyi Albert oda adta a megmaradt hexuronsavát, hogy nézze meg van-e benne C-vitamin. A kísérletek során kiderült, hogy a hexuronsav maga a C-vitamin. Megvolt a képlet, amit a fiatal kutató azonnal továbbított korábbi vezetőjének, aki saját neve alatt jelentette be a C-vitamin felfedezését 1932. április 1-jén. Később azonban kiderült, hogy Szent-Györgyi Albert már március 18-án, nagy nyilvánosság előtt bejelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak. A Nobel-díj és a szabadalmi hivatal is neki ítélte oda a felfedezést.
A C-vitamin nagy mennyiségű megtalálása Szent-Györgyi szerint a következőképpen történt. Egyik este a vacsorához a felesége paprikasalátát adott, amit nem akart megenni, úgyhogy arra hivatkozva, hogy el kell vennie a laboratóriumba megnézni, van-e benne C-vitamin. Meglepetésére kiderült, hogy jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz, ráadásul könnyebb izolálni a paprikából, mint a káposztából vagy a narancsból. 1933-ban egy hold földet kapott bérbe a szegedi egyetemtől, ahol paprikát termeszthetett a kísérleteihez. Az aszkorbinsavnak (skorbutellenes sav) nevezett vegyület hamar világhírnévre emelte a tudóst.
1937-ben a Nobel-díj Bizottság Szent-Györgyi Albertnek ítélte az orvosi és fiziológiai díjat. A díjjal kapott érmét az akkor kitört téli háború finnországi szenvedőinek ajánlotta fel.
Itt azonban munkássága nem állt meg: az évtized közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, és munkatársaival együtt óriási áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében.
A második világháborúban aktívan részt vett az antifasiszta mozgalmakban, 1942-ben illegális csoportot alapított, melynek célja egy radikális polgári párt megalapítása volt. 1943-ban titokban repült Isztambulba, hogy Magyarország háborúból való kiugrásáról tárgyaljanak. Ez azonban meghiúsult, mivel a németek megtudták Szent-Györgyi Albert útjának célját. Adolf Hitler személyesen adott parancsot az elfogására. Végül azonban barátok segítségével sikerült Amerikába emigrálnia. Haláláig itt folytatta a munkáját.
Szent-Györgyi Albert életében négyszer nősült. Második felesége és lánya is mellrákban hunyt el, így élete végéig azon dolgozott, hogy megértse és meggyógyítsa ezt a betegséget. Utolsó feleségét 83 évesen vette el, akivel 1986-ben, Woods Hole-ban bekövetkezett haláláig együtt maradt.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert
A kép forrása: https://cvitaminok.hu/c-vitamin-felfedezese
