Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Lepra elleni küzdelem

Lepra elleni küzdelem

A lepra elleni küzdelemről 1953 óta január utolsó vasárnapján emlékezünk meg. Cikkünkben bemutatjuk a betegséget, mely már több ezer éve fertőzi az emberiséget.

A lepra egy olyan fertőző betegség, mely súlyosan torzító bőrgyulladást, perifériás idegkárosodást és progresszív testi és szellemi leépülést okozhat. Elsősorban a fejlődő országokban, a trópusi vidékeken fordul elő, mint nyomorbetegség, de az Egyesült Államokban is mintegy 100 új esetet regisztrálnak évente.

A betegség okozója a Mycobacterium leprae nevű saválló baktérium. A betegség nehezen fertőz, jellemzően szoros és tartós érintkezés útján terjed zsúfolt, rossz higiéniás körülmények között élő közösségekben. A lappangási ideje 3-5 év, de ez idő alatt is fertőzhet.

 

A leprának két alapformája különíthető el:

  1. lepromatózus: ez számít a rosszindulatúbb betegségnek, kiterjedtebb szöveti károsodásokat okoz és könnyebben tejed
  2. tuberkuloid

 

Tünetei:

  • A bőrben gümőkórhoz hasonló csomók keletkeznek, a pigmenthiányos bőrfelületek érintésre, hőre vagy fájdalomra nem érzékenyek. A bőr károsodásai hónapok alatt sem gyógyulnak be
  • A környéki idegek károsodása, amely érzéskiesésekben és izomgyengeségben nyilvánul meg, melynek a legjellemzőbb formája a végtagokban megjelenő állandó zsibbadás. Az izommozgásokat koordináló mélyérzések kiesése miatt gyakoriak az ujjak, kezek, lábak, lábujjak elveszítése. Ehhez járul a környéki idegrendszer izomtápláló hatásának kiesése is.
  • A baktérium megtámadja az orrcsontokat, amelynek következtében az orrszövet eltűnik.
  • A szemben az üvegtest gyulladása, kezeletlen esetben vaksággal és a szemhéjak bénulásával jár.

 

Lepromin-próbával állapítható meg a fertőzöttség vagy szövettani vizsgálat gümőkórszerű képet mutat. A lepra krónikus betegség, mellyel a beteg akár 20 évet is élhet. Életkilátásait a szervezet általános legyengülése, a sebek elfertőződése és a higiénés körülmények szabják meg.

A kezelésére használt leggyakoribb antimikróbás gyógyszerek: dapson, rifampicin, clofazimine, etionamid. Kiegészítő kezelésként a szalicilátok, szteroid gyulladásgátlók jöhetnek szóba. A kórokozó kipusztítása rendszerint nem jelent problémát, de a torzító hegek és a csonkolás megelőzése érdekében a gyors felismerés és hatékony gyógyszeres kezelés a legfontosabb.

Az oldal tetejére